Diagnózis > Sertés
Ochratoxin
Ochratoxin A az egyik legfontosabb ochratoxin féleség, amit számos gomba termel, úgy, mint az Aspergillus (ochraceus) és Penicillum (verrucosum). A citrinint és az oxál savat is az előbb említett gombák termelik. Ochratoxinok előfordulhatnak mind a meleg, mind a mérsékelt égövi országokban, főleg zab, árpa, búza és kukorica esetében. Ezek a gombák képesek az ochratoxin A (vagy egyszerűen az "ochratoxin") 10 ppm termelésére is. Ezek a szintek szerencsére ritkák, de a sertés ettől jóval alacsonyabb szintekre (0,2 ppm) is érzékeny. (Krogh, 1991).
Ochratoxinos takarmány hatására károsodnak a különböző szervek, valamint az izomban és vérben is gyorsan kimutatható. Ha a sertések huzamosabb ideig fogyasztanak Ochratoxinos takarmányt, akkor az ehető húsrészek is szennyeződnek mikotoxinnal. Ezen kívül a vese károsodása miatt a vágott áru kobzásra is kerülhet. Akkut ochratoxikózis esetén (amikor a koncentráció, több, 5 ppm az adagban) romlik a vese funkció, zsír máj kialakulása várható és az immunrendszer is károsodik. Később elhullás várható a rossz veseműködés következtében. A kutatások az Ochratoxin rákkeltő hatását is vizsgálják, mivel ez a toxin képes az állati termékekben felhalmozódva kockáztatni az emberi egészséget. A Dán hatóságok rendszeresen mérik a vese Ochratoxin szintjét, ezzel is szeretnék megelőzni a humán-egészségügyi problémákat. Az ochratoxikózis megállapítása a klinikai tünetek és a boncolási tünetek alapján lehetséges (vese vizsgálata).
Sertések érzékenyek az ochratoxin iránt, amit már a szérum szintek is jeleznek. Újabb kutatások ochratoxint mutattak ki a sertés vérében Kanadában és számos európai országban, pl. Németország, Norvégia, Lengyelország, Svédország és a korábbi Jugoszlávia. Ezen kívül ochratoxint mutattak ki a vizsgált vesékből is a következő országokban: USA, Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Németország, Lengyelország, Svájc, Nagy-Britannia, és a korábbi Jugoszlávia.
Az Ochratoxin az állati termékekben is megjelenhet, ezért számos országban limitálták a maximális Ochratoxin szintet a sertés húsban. Európában pl. 5 ppb-ben limitálták a szintet az összes élelmiszerben 1997-ben. Németországban szigorúbb rendelkezések révén, ez a szint 3 ppb lett. Dániában az egész vágottárut elkobozzák, ha az ochratoxin szintje a vérben magasabb, mint 25 µg/mL.
Klinikai hatások:
Az ochratoxin fő hatása a romló súlygyarapodás és takarmányértékesítés. Májkárosodás is felléphet, de inkább a vesék károsodnak, ahol fibrózis alakul ki. Növekszik az állatok vízfogyasztása (polydypsia), és ennek következtében a vizelet ürítése is (polyuria). Fiatal sertésekben a vesék körüli ödéma is megfigyelhető. Gyakran találhatóak fekélyek a gyomorban. A kanok esetében romlik a sperma minősége, ennek következtében a szaporodásbiológiai állapot.
Az ochratoxin klinikai tünetei:
- Romló termelés (takarmányfogyasztás, súlygyarapodás, takarmányértékesítés)
- Sápadt és megnagyobbodott vesék = tubuláris degeneráció, interstitial fibrózis
- Romló veseműködés = hyperproteinaemia, azotemia
- Vese leállás = elhullás
- Növekszik a vízfogyasztás (polydypsia) és a vizelet ürítése (polyuria)
- Immunszuppresszió = csökkent ellenállóképesség
- Romló sperma minőség = romlik a termékenyítés eredményessége= romlik az egész állomány szaporodásbiológiai teljesítménye
- Ödémás malacok
- Gyomorfekély kialakulása
50 ppb- t nem lépheti túl a takarmány Ochratoxin szintje. A visszamaradott toxin az állati termékben ugyan veszélyezteti az emberi egészséget, de ilyen szinten a veszély minimális.




