Diagnózis > Ló

 

Együttes mikotoxin-szennyezettség és a mikotoxinok közötti szinergizmus

A szennyezett takarmányok vagy takarmányalkotók általában egyszerre több mint egy ismert és valószínűleg több ismeretlen mikotoxint tartalmaznak. Ha a lovak takarmányában egyszerre több mikotoxin van jelen, a kiváltott toxikus hatások és a megfigyelhető klinikai tünetek összetettek és változatosak lehetnek.

Úgy tűnik, hogy a takarmány egyszerre több mikotoxinnal való szennyezettsége esetén súlyosabb egészségkárosodás és teljesítményromlás következik be, mint ha egyszerre csak egy mikotoxin van jelen a takarmányban. Ezért lovakban gyakran akkor is láthatók mikotoxikózisra utaló tünetek, ha a takarmány-elemzési eredmények szerint az egyes mikotoxinok csak nagyon alacsony vagy éppen zéró koncentrációban vannak jelen a takarmányban. A toxicitást ebben az esetben a különböző mikotoxinok kölcsönhatása eredményezi, amely felerősíti a mérgezési tüneteket.

A mikotoxinok felszaporodásához és a mikotoxikózisok előfordulásának gyakoribbá válásához a takarmányok világméretű kereskedelme is hozzájárult. A világ különböző részeiből származó takarmányalkotók összekeverése növeli a szennyeződés veszélyét. Az egyes mikotoxinok között fellépő szinergizmus súlyosbítja a toxikus hatásokat, és csökkentheti azt a küszöbértéket, amely felett a klinikai tünetek megjelenhetnek. Lovakban a toxicitási küszöbértékek az egyedtől, az egészségi állapottól, a munkavégzési szinttől vagy a szaporodási/tenyésztési státusztól függően változhatnak. Az egyes mikotoxinok általában nem egymástól elszigetelten fordulnak elő, és gyakoriak a szinergista vagy kumulatív hatások, melyek következtében súlyosabb mérgezési tünetek alakulnak ki..

A mikotoxinok esetében a kockázat mértéke közvetlenül függ a legfőbb mikotoxinok takarmányban előforduló mennyiségétől, más mikotoxinok egyidejű jelenlététől és szintjétől, valamint a ló életkorától, teljesítményszintjétől és egészségi állapotától. Ezért tulajdonképpen nem lehet teljes biztonsággal meghatározni a mikotoxinok “biztonságos” szintjeit. E bonyolult helyzet miatt kulcsfontosságú a megfelelő óvintézkedések megtétele. A következő táblázatban szereplő értékek csak tájékoztató jellegűek.

Az egyes mikotoxinok maximálisan megengedett (tolerálható) szintjei lovak teljes takarmányadagjában (szárazanyagra vetítve)

Mikotoxin	Maximális toleranciaszint
Aflatoxin	0,02 ppm
T2 toxin	1 ppm mennyiségben etetve nincs hatás a petefészek-működésre
DON	2 ppm a teljes takarmányban vagy 5 ppm az abraktakarmányban
Zearalenon	1 ppm mennyiségben etetve nincs hatás a petefészek-működésre
Fumonizinek	Kevesebb, mint 5 ppm
Ergovalin	0,3–0,5 ppm

 

A mikotoxinok kimutatását célzó mintavétel és vizsgálat

Mikotoxikózisra utaló klinikai tünetek észlelése esetén megfelelő módszerrel mintát kell venni a gabonából vagy a takarmányból, és a mintát laboratóriumba kell küldeni a gyanított mikotoxin(ok) jelenlétének és szintjének meghatározása céljából. A mikotoxinok gabonában vagy takarmányban való mérésével összefüggő hiba mintegy 80–90%-ban a nem megfelelő mintavételnek tulajdonítható. A penészgomba-spórák számának meghatározására irányuló analitikai vizsgálatok csekély értékűek vagy teljesen értéktelenek.

Mivel a mikotoxinok egy gabona- vagy takarmánytételben nem egyenletesen oszlanak el, egy adott tételből több véletlenszerűen kiválasztott helyről több (10–30) mintát kell venni. E minták alapos összekeverésével nyerhető a laboratóriumba beküldendő elegyminta. A legreprezentatívabb minta úgy nyerhető, ha több, egymástól egyforma távolságra lévő pontról veszünk mintát gabonaszonda segítségével.

A mintavétel hatásos módja lehet az is, ha a vizsgálandó gabonából meghatározott időközönként veszünk mintát. A minta vagy minták szállításához papírzsákokat kell használni, mivel a műanyagzsákok visszatartják a nedvességet, így elősegíthetik a további gombaszaporodást.
A minták laboratóriumba küldése előtt mindig érdeklődjük meg az adott laboratóriumtól a konkrét mintavételi követelményeket.

Ne felejtsük el, hogy a mikotoxin-vizsgálati eljárásokkal kapcsolatos bizonytalansági tényezők miatt egy ömlesztett tétel valódi mikotoxin-koncentrációját nehéz meghatározni.

A mikotoxinok mérése több okból is nehéz feladat:

• A vizsgálati anyagban egyszerre számos különböző mikotoxin lehet jelen, ami megnehezíti, és költségessé teszi az elemzést.
• Az ömlesztett takarmányokból nehéz mintát venni. A mikotoxinok úgynevezett “forró foltokban” vannak jelen, és nem egyenletesen oszlanak el a takarmányban. Ezért a mintavételi szabályokat szigorúan követni kell, és egy adott tételből sok mintát kell venni ahhoz, hogy a valóságnak megfelelő mérési eredményeket kapjunk.
• Csak bizonyos meghatározott jelző- (indikátor-) mikotoxinokra lehet elemzést végezni, és a negatív vizsgálati eredmény nem garantálja, hogy nincsenek jelen mikotoxinok.
• A mikotoxinok “rejtett” formában is előfordulhatnak – ez alapvetően azt jelenti, hogy a mikotoxin valamely más molekulához, például glükózhoz konjugált formában van. Noha e rejtett mikotoxinok szintén toxikusak a lovakra vagy más állatokra, a hagyományos analitikai módszerekkel nem mutathatók ki, ami azt jelenti, hogy a mérési eredmények alapján könnyen alábecsülhető a mikotoxinok tényleges szintje.