Diagnózis > Ló

 

Mik a mikotoxinok?

A “mikotoxin” szó a görög “mykes” (penész) és “toxicum” (méreg) szavakból ered. A mikotoxinok a terményeken a szántóföldön, majd azok kezelése és tárolása során elszaporodó gombák másodlagos anyagcseretermékei. A mikotoxinok olyan betegségeket okozhatnak, amelyek akár halálos kimenetelűek is lehetnek. A gombák csak a számukra kedvező körülmények között – például meghatározott szintű nedvesség jelenlétében, a levegő bizonyos oxigéntartalma és hőmérséklete mellett – termelnek mikotoxinokat; más szóval a gombák jelenléte nem szükségszerűen jelzi a mikotoxinok jelenlétét. Több ezer különböző gombafaj létezik, de közülük csak viszonylag kevés (mintegy 100 faj) képes mikotoxinokat termelni.

Mikotoxinok gyakran mutathatók ki gabonafélékben, például árpában, kukoricában, búzában és zabban, valamint ezek melléktermékeiben. Bizonyos környezeti körülmények között előfordulhatnak a legelőfüvekben és így a tartósított szálastakarmányokban is. A szálastakarmányok és különösen az abraktakarmányok mindig is jelentős részét alkották a lovak – különösen az abraktakarmányok a sportlovak – takarmányadagjának. A lovak a takarmánnyal, a szálastakarmányokkal vagy az alomból vehetnek fel mikotoxinokat. A mikotoxinok felvételének valószínűségét még tovább növeli az a tény, hogy a mikotoxinok szagtalanok, és a lovak az ízüket sem érzik a takarmányban. A mikotoxin-felvétel legfőbb módjai a penészgombákkal fertőzött takarmány vagy szálastakarmány elfogyasztása, valamint a penészgombákkal fertőzött alom, széna vagy szenázs porának vagy részecskéinek belélegzése. Ha az állatok hosszú időn át kis mennyiségben vesznek fel mikotoxinokat, valószínűleg idült toxikózis tünetei alakulnak ki. Ez károsan befolyásolhatja a lovak sportteljesítményét és szaporodóképességét anélkül, hogy nyilvánvaló betegségtünetek jelennének meg. A krónikus mikotoxin-felvétel eredményezhet általános tüneteket (például étvágytalanságot, fogyást, gyenge növekedést, gyenge teljesítményt, a fertőző betegségek iránti nagyobb fogékonyságot, a növekedési erély csökkenését) és gyenge szaporodási teljesítményt (például a korai magzatburok-leválás gyakoriságának növekedését) egyaránt. Mivel a mikotoxinok rontják a lovak teljesítményét és egészségét, az ellenük való védekezés a lovak jólétével kapcsolatos és takarmánybiztonsági okokból egyaránt kulcsfontosságú.

Az ergotizmus (“Szent Antal tüze”) emberekben előforduló eseteit Európában már a középkor óta leírták. Ma már ismert, hogy ezt a betegséget a rozson elszaporodó, Claviceps purpurea (anyarozs) nevű penészgomba által termelt mikotoxinok okozzák. Az 1960-ban Angliában pulykák között előfordult “X-betegség”, majd az aflatoxinok ezt követő felfedezése nagy érdeklődést váltott ki a mikotoxinok kutatása iránt. Azóta számos más mikotoxint is felfedeztek, így a trichothecéneket, a zearalenont, az ochratoxinokat és a fumonizineket.

A “mikózis” kifejezés alatt olyan betegséget értünk, amelyet a gazdaszervezetben ténylegesen elszaporodó gombák okoznak, míg a “mikotoxikózis” olyan betegség, melyet a gombák mérgező anyagcsere-termékeinek az állat általi felvétele idéz elő. Gombák a növények belsejében is jelen lehetnek, ezeket endofitáknak nevezzük. Ezek a gombák szimbiotikus kapcsolatban vannak a gazdanövénnyel: ellenállóbbá teszik azt a szárazsággal vagy a rovarok inváziójával szemben. Cserében a gombák tápanyagokhoz jutnak a gazdanövénytől. Más gombák a növények külső felületén szaporodnak el, ezeket szaprofitáknak nevezzük. E gombák sok esetben károsan hatnak a gazdanövény egészségére, és nem járnak haszonnal a növény számára.

A gombák az egyes években a környezeti körülményektől függően változó mennyiségben fordulnak elő a legelőn vagy a gabonafélékben. Hűvösebb és nedvesebb időjárás esetén nagyobb a valószínűsége a termények erősebb gombaszennyezettségének. A magas nedvességtartalom elősegíti a gombák szaporodását, a hűvösebb hőmérséklet pedig kedvez a gombák mikotoxin-termelésének.

Több száz mikotoxin létezése ismert, de közülük csak kevéssel kapcsolatban végeztek kiterjedt kutatásokat lovak esetében, és még kevesebb az olyan mikotoxin, melyek meghatározására jó analitikai módszerek állnak rendelkezésre. A mikotoxinok által kiváltott betegségek súlyossága rendkívül változó. Mivel lovak esetében a takarmányok erjesztése elsősorban a bél hátulsó szakaszában zajlik, a lovakat érzékenyebbnek tekintik a mikotoxinok hatásai iránt, mint a kérődzőket, melyek képesek számos mikotoxint már a bendőben lebontani. A lovaknál a fermentáció a bélcsatorna hátulsó vagy gyomor utáni szakaszában zajlik, ezért a szennyezett takarmány vagy szálastakarmány felvételét követően a mikotoxinok bekerülnek a lovak szervezetébe. A mikotoxinok végül bejutnak a vékonybélbe, ahol a bélfalra hatnak vagy a véráramba felszívódva bekerülnek a szervezetbe.

Lovak esetében a mikotoxinokat összefüggésbe hozták kólika, szervi betegségek (agy-, máj- és vesebetegségek), növekedésbeli visszamaradás, légzőszervi problémák, gyenge takarmányértékesítés, sőt elhullások előidézésével is.

A mikotoxinok elsősorban az alábbi négy mechanizmus révén fejtik ki hatásaikat:

E hatások sok esetben meglehetősen kevéssé specifikus tüneteket eredményeznek, olyan tüneteket, melyeket számos más tényező is kiválthat. Ez a körülmény megnehezíti a lovakban előforduló mikotoxin-problémák megfelelő diagnosztizálását. A mikotoxikózisok tünetei függnek az adott mikotoxin típusától és a mikotoxin hatásának kitett ló egészségi állapotától, életkorától, ivarától és munkaszintjétől. A mikotoxikózisok idült vagy heveny mikotoxikózisokra oszthatók. A heveny toxicitás esetében a toxin felvétele után gyorsan kialakulnak a tünetek, míg a krónikus (tartós) mikotoxin-expozíció idült, sok esetben nehezen észrevehető toxicitási tünetekhez vezet.

Mérsékelt mikotoxin-szintek jelenléte esetén inkább általános tünetek (teljesítménycsökkenés, az immunitás gyengülése) láthatók, míg a magasabb mikotoxin-szintek jelenléte gyakran specifikusabb és nyilvánvalóbb tüneteket okoz. A mikotoxikózisok diagnosztizálásában további komplikációt okozhatnak a mikotoxin-expozíciót követő immunszuppresszió következtében fellépő opportunista betegségek által előidézett másodlagos tünetek. Ehhez társul még az is, hogy a mikotoxikózisok növelik a lovak fogékonyságát a különböző mikroorganizmusok okozta betegségek iránt.

A mikotoxikózisok pontos és hatékony felismeréséhez fontosak a mikotoxinok által megbetegített lovakkal kapcsolatos tapasztalatok. E tapasztalatok és a megfelelő takarmány- és szövetelemzések eredményei teszik lehetővé a mikotoxikózisok legpontosabb diagnosztizálását.

Jelenleg körülbelül 300–400 vegyületet ismernek mikotoxinként. E vegyületeket változatos kémiai szerkezetük miatt sok esetben nehéz osztályozni. Esetenként a mikotoxinokat az általuk károsított szerv alapján nevezik el, így beszélünk például nephrotoxinokról, hepatotoxinokról, immuntoxinokról és neurotoxinokról.

A mikotoxin-koncentrációk többféle mértékegységben kifejezhetők, de legtöbbször ppb (“ezermilliomod rész”) mértékegységben adják meg azokat. A ppm “milliomod részt” jelent.

1 táblázat: Legfontosabb mikotoxinok előfordulása

Bhatnagar et al., 2004 alapján

 

Lovakban a mikotoxikózisokkal kapcsolatos leggyakoribb problémák a következők:

A mikotoxinoknak történő expozíció (kitettség) mértéke – vagyis az expozíció időtartama és a mikotoxin takarmánybeli koncentrációja – hatással van az állat által mutatott tünetekre. Például a mikotoxinok alacsony szintjeinek való hosszú időtartamú expozíció meglehetősen bizonytalan tüneteket eredményezhet. Ráadásul a gombákkal szennyezett takarmányokban nagy valószínűséggel egyszerre egynél több gombafaj és így több mikotoxin is jelen lehet. Az is ismert, hogy a mikotoxinok szinergista hatást fejthetnek ki más toxinokkal is.

Azt, hogy a mikotoxin-expozícióra a lovak hogyan reagálnak, más tényezők is befolyásolják, például a lovak életkora, munkaterhelése, tápláltsági állapota és immunállapota, valamint az állatot érő stressz mértéke. A nehéz munkát végző lovak vagy a szoptató kancák például valószínűleg jóval nagyobb mennyiségeket vesznek fel a gabonára alapozott abraktakarmányokból, és ezt a körülményt is figyelembe kell venni a mikotoxinok lehetséges hatásainak értékelésekor.

A lótakarmányok mikotoxin-szintjeinek csökkentése érdekében létfontosságú a takarmányminőség optimalizálása. Lovakkal penészes takarmányokat soha nem szabad etetni, még akkor sem, ha az ilyen takarmányok nem szükségszerűen tartalmaznak mikotoxinokat. Emellett az istálló almozására használt anyagok – például a szalma és a faforgács – szintén jelentős koncentrációban tartalmazhatnak mikotoxinokat, és erről sem szabad megfeledkezni, ha mikotoxikózisra van gyanú. A szalma már a betakarítás idején jelentős koncentrációban tartalmazhat mikotoxinokat, noha minden almozásra használt anyag a kedvezőtlen tárolási körülmények között is szennyeződhet mikotoxinokkal. Fontos tudni, hogy mikotoxinok még a látszólag gombamentes alomanyagokban és takarmányokban is jelen lehetnek.

 

A mikotoxikózisok hatékony felismerése érdekében a lovak gondos megfigyelésével ellenőrizni kell a mikotoxikózisok tüneteinek – munkalovakban különösen a gyenge teljesítmény és a légzőszervi problémák, tenyészállatokban pedig a fertilitási és a vemhességgel kapcsolatos problémák, valamint a gyenge növekedés – esetleges jelentkezését. Ki kell vizsgálni, hogy e bizonytalan tünetek hátterében mikotoxinok állnak-e, különösen ha más kiváltó ok nem ismerhető fel. A kialakult tünetek gyakran nagyon általánosak és az egyes mikotoxinok esetében nagyon eltérőek lehetnek, ami megnehezíti a helyes diagnózis felállítását. A mikotoxikózisok legpontosabb diagnosztizálását a tünetek gondos megfigyelése és a megfelelő takarmányelemzésekkel kombinált kórbonctani vizsgálatok teszik lehetővé.