Diagnózis > Szarvasmarha

Mikotoxinok a szarvasmarhák esetében
A csökkent tejtermelés, a romló szaporodásbiológia, a növekvő szomatikus sejtszám, a betegségekre való fogékonyság növekedése, és a csökkenő hasznos élettartam azok a gazdasági veszteségek, amelyek a mikotoxikózissal hozhatók összefüggésbe. A kérődzők takarmánya többnyire tömeg- és abraktakarmányból áll, ami növeli a mikotoxin szennyezettség kockázatát az olyan haszonállatokhoz képest, amelyek nem fogyasztanak tömegtakarmányt, így a kérődzők esetében a mikotoxinok meghatározása még nagyobb kihívást jelentő feladat.

A tény, hogy a mikotoxinok részlegesen bomlanak a bendőben, tovább bonyolítja a helyzetet, mivel így méregtelenítés is végbemehet, de ugyanakkor új, még toxikusabb metabolitok is képződhetnek.

A mikotoxinok bendőbeli metabolizációjának mértékét nehéz meghatározni, mivel ez nagyban függ a takarmányadag összetételétől. Általánosságban elmondható, hogy a metabolizáció hatékonyabb a semleges bendő pH mellett, mint a savas környezetben. A takarmányadag összetevőinek sokfélesége növelheti az összetett mikotoxin szennyeződést, de csökkenti a magas mikotoxin koncentrációból adódó kockázatokat, mivel így az egyes alkotók felhígulnak a végleges adagban. Ez gyakran sajátos mikotoxin tüneteket eredményez az állományban, de lehetnek általános tünetek is, mint például az optimálistól gyengébb teljesítmény.

Az erjesztett tömegtakarmányok nagyobb mértékben tartalmazhatnak gombákat és az általuk termelt mikotoxinokat, mint a szárított takarmányok. Abban az esetben, amikor a szilázsban, szenázsban az anaerob feltételek nincsenek teljes mértékben biztosítva, megnő a mikotoxin fertőződés kockázata.

Széles körben terjed különféle mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékek (pl. nedves CGF, sörtörköly, stb.) használata a kérődzők takarmányozása során. Ezek a melléktermékek legtöbbször nagy nedvességtartalommal rendelkeznek, így a gombák növekedése és a mikotoxinok termelődése folyamatos a szállítás és a tárolás során. A legeltetés sem nyújt biztonságot a mikotoxin fertőzöttséggel szemben. A friss legelőfű is tartalmazhat mikotoxinokat, illetve endofita gombákat, amelyek olyan mikotoxinokat termelnek, mint például az ergovalin és a lolitrem B, vagy olyan tipikus Fuzárium toxinokat, mint a zearalenon, vagy a DON.

A szarvasmarha tartás során a takarmány a fő vektor, ami a mikotoxinokat behozza a termelési rendszerbe, így az ellenőrzési stratégiáknak a megfelelő takarmány minőségre kell helyezniük a hangsúlyt. Jelentettek azonban olyan eseteket is, ahol a legnagyobb mikotoxin koncentráció az alomanyaggal került be a termelési rendszerbe. A szalma minősége ezért jelentős kockázati tényező lehet, különösen a szárazonálló teheneknél, ahol visszafogott a takarmányozás, így az alomszalmát is fogyasztják a tehenek.

Az állományokat fokozott figyelemmel kell kísérni, hogy a mikotoxinok okozta tüneteket hatékonyan észlelhessük. A pontos diagnózist nehezíti, hogy a tünetek gyakran általánosak és nagyban változnak a mikotoxinok jelenlétének függvényében. A tünetek pontos megfigyelése társítva a vér- és takarmányminták vizsgálatával biztosíthatja a legpontosabban a mikotoxikózis megállapítását.